Sorozatunkban olyan magyar labdarúgóedzők emléke előtt tisztelgünk, akik sokat tettek azért, hogy a magyar futball elismert legyen a nagyvilágban. Összeállításunkba olyan szakemberek kerültek, akik reformokat hajtottak végre a sportágban, munkásságuk eredménye rengeteg örömet okozott sok százezer futballszurkolónak, abban a korban, amikor még társadalmi presztízse volt a labdarúgásnak.
Ezen sportemberek mindannyian színes, érdekes karakterrel rendelkező személyiségek voltak, akik nem csak trénerként, hanem emberként is például állíthatók az utókor számára.
Sorozatunk első részében Guttmann Béláról olvashatnak.
Guttmann Béla, a valaha élt leghíresebb és legeredményesebb magyar edző, 1899-ben született Budapesten.
A méltatlanul elfelejtett sportember labdarúgónak sem volt akárki, ám világhírnévre edzőként tett szert. A Törekvésben kezdte pályafutását, majd játszott a húszas évek MTK-s csodacsapatában, amelyet Jimmy Hogan trenírozott. A kék-fehérektől Bécsbe került, ahol a helyi zsidó egyesületnek, a Hakoah-nak lett játékosa. A magyar válogatott mezét négy alkalommal ölthette magára.
1926-tól az Egyesült Államokban élt, ahol rövid idő alatt tekintélyes vagyonra tett szert, ám az 1929-es tőzsdekrach mindenét elvitte.
Ezután visszatért Európába, de már nem a játék, sokkal inkább az edzősködés érdekelte, e téren Hugó Meisl, korának nagy osztrák szaktekintélye egyengette az
útját.
Magyarországon 1939-ben vállalt először munkát, s első évben mindjárt bajnoki címet és Közép-európai Kupát nyert az Újpesttel.
Guttmann Béla zsidó származású volt, aki ezzel nem sokat törődött. Mások azonban sajnos igen, hiszen egész családja a koncentrációs táborokban veszítette életét.
Őt magát felesége egyik rokona bújtatta több éven keresztül egy újpesti ház padlásán.
1945-után elsőként a Vasasnál vállalt munkát, ahol fizetésének egy részét élelmiszerben kérte.
Az Újpest csapatánál nem sok időt tölthetett, miután az egyik kontár vezetőt nemes egyszerűséggel kihajította az öltözőből.
Kispestre szerződött, ahol már körvonalazódott a Honvéd későbbi klasszis csapata, ám Puskással való összetűzése okán az itteni munkássága is kérészéletűnek bizonyult.
(Egy Győrben lejátszott mérkőzés alkalmával Patyit, a renitens kispesti focistát az öltözőbe akarta zavarni, ám Puskás ebben megakadályozta. Az edző a mérkőzés után azonnal távozott, alaposan megorrolva Puskásra. Mivel utódja a kispadon Purczeld Ferenc, Öcsi édesapja lett, ezért kitervelt családi puccsnak minősítette a történteket.)
Évek múltán - miután Puskás elégtételt szolgáltatott neki - kiengesztelődött a leghíresebb magyar focistával, de Guttmann Béla ezután elhagyta az országot, s magyar földön már soha többé nem vállalt munkát.
Tulajdonképpen ekkor indult el szédületesen sikeres edzői pályafutása, amely közel két évtizeden át tartott.
Olaszországban két kiscsapattal való bravúros szereplése után 1953-ban a Milán edzője lett, s a catenacció korában remek támadójátékkal rukkoltak elő tanítványai.
A bajnokságban sorra nyerték a mérkőzéseket, s már biztos bajnoknak voltak tekinthetők, amikor egy affér következményeként elhagyta csapatát.
1956-ban Puskásék brazíliai túráját szervezte, majd Sao Paulóban ült le a kispadra és nyert bajnokságot csapatával, melynek játékában remekül ötvözte az európai és a brazil stílust.
Vallotta, hogy a szakmát Magyarországon tanulta, ám a élete folyamán bármerre járt, mindenhonnan „ellopta” a használható taktikai elemeket, amelyeket koktéllá mixelt.
„Ezt a koktélt árulom most jó pénzért”- nyilatkozta egyszer.
A profi labdarúgás meghonosításáért harcolt egész pályafutása során, hiszen hamar rájött, hogy gyári munkásokkal nem lehet világraszóló eredményeket elérni.
Vasfegyelem, tökéletes erőnlét és technikai képzettség, valamint progresszív taktika –ez volt az ars poeticája.
Szép lassan világhírnévre tett szert, olyan edzőnek ismerték, aki bárhová is kerül, kimagasló eredményeket ér el, ám a kudarcot sehol sem várja meg.
A lemondás műfaját tökéletesre fejlesztve, minden csapatánál látványosan összeveszett valakivel, hogy aztán már mehessen is új egyesületéhez, ahol már tárt karokkal várták.
Portugáliában a már másfél évtizede gyengélkedő Portóval nyert bajnokságot és kupát, általános meglepetésre megelőzve a bombaerős Benficát.
A meglepetés akkor hágott a tetőfokára, amikor a következő bajnokságot már a lisszaboniak kispadján kezdte meg..
A szárnyait bontogató Eusebió, vezérletével a Benfica 1961-ben megnyerte a bajnokságot és a BEK-et, a döntőben a Kocsissal, Cziborral felálló Barcelonát győzték le 3:2 arányban.
Guttmann Béla ekkor, életében először, egy évvel meghosszabbította szerződését, s jól tette, hiszen csapatával a következő évben ismét elhódította a bajnoki címet és az európai serleget, a döntőben a Puskás nevével fémjelzett Reál Madridot verték 5:3 arányban.
Azokban az időkben csodálatot keltett, hogy játékosai pszichikai felkészítésével is foglalkozott.
Egy fontos mérkőzés délelőttjén a közvélemény általános megrökönyödésére edzést tartott játékosainak.
A pályát több száz újságíró állta körül, Guttmann pedig a labdarúgókkal a pályán körös-körbe sétált és egy órán keresztül régi mérkőzésekről anekdotázott.
Mikor megunta, öltözni küldte játékosait, s a meglepett tollforgatóknak a következőket mondta:
„Nézzék, az út a szállodától a pályáig oda-vissza egy óra. Míg átöltöznek, az is annyi. A pályán is eltöltöttünk ugyanennyi időt. Nyertem tehát három órát, ameddig a játékosaim nem a mérkőzéssel foglalkoztak, nem idegeskedtek, nem gyújtottak rá stikában! Ez jótékony hatással lesz esti szereplésükre”.
A BEK győzelem után következett a szokásos összeveszés a vezetőkkel.
Távoztában Guttmann még megátkozta volt csapatát, azt jósolta, hogy a Benfica 50 esztendőn keresztül nem fog nemzetközi kupát nyerni...
Így is történt, a portugál gárda hat alkalommal is döntőt játszott a különféle európai kupákban, ám minden alkalommal vesztesen volt kénytele elhagyni a pályát. Portugália után Uruguay lett a következő állomáshelye, ahol a Penarol csapatát vezényelte a dobogó tetejére, a Liberatores kupában pedig kétszer is a második hely jutott csapatának.
A hatvanas évek második felében visszatért Európába, ám jó szerencséje cserben hagyta, számottevő sikert már nem tudott elérni.
Ami hosszú pályafutása alatt eddig nem fordult elő, néhány csapatától méltatlan körülmények között kellett távoznia.
Guttmann Béla rájött, hogy elmúlt felette az idő.
Nyugállományba vonult, csendben, visszavonultan élte éveit, 82 éve korában Bécsben érte a halál.
A császárvárosban alussza örök álmát a bohém, vagány, igazi kalandor, világjáró futballreformer.