Sorozatunkban olyan magyar labdarúgóedzők emléke előtt tisztelgünk, akik sokat tettek azért, hogy a magyar futball elismert legyen a nagyvilágban. Összeállításunkba olyan szakemberek kerültek, akik reformokat hajtottak végre a sportágban, munkásságuk eredménye rengeteg örömet okozott sok százezer futballszurkolónak, abban a korban, amikor még társadalmi presztízse volt a labdarúgásnak.
Ezen sportemberek mindannyian színes, érdekes karakterrel rendelkező személyiségek voltak, akik nem csak trénerként, hanem emberként is például állíthatók az utókor számára.
A VII. rész a közelmúltban elhunyt Verebes Józsefnek állít emléket.
Verebes József 1941-ben Budapesten született.
Gyermekkorát Ferencvárosban, a Haller téren szívszorító szegénységben élte le, olyan közegben, ahol nem volt könnyű tisztességes emberré válni.
Neki sikerült.
Már fiatalon nagy célokat fogalmazott meg, a szavakat pedig tettek követték.
Húsz esztendősen megnősült, öt és fél évtizeden át élt élete párjával, házasságukból két leány született.
Fiatalon pályára léphetett az Albert nevével fémjelzett Fradiban, de a zöld-fehéreknél nem sikerült gyökeret eresztenie, ezért alacsonyabb osztályú együttesekben játszott.
Budafokon későbbi riválisa, Mezey György csapattársa volt.
Aktív pályafutása után leérettségizett, majd labdarúgó szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán.
Pályafutását a játékvezetők edzőjeként kezdte, Zsolt István, a híres FIFA bíró volt a fő támogatója, később az ő ajánlására szerződtette a Kecskeméti SC, majd a Videoton.
Csapatai szép és eredményes futballt játszottak, ám az egyesületeken belüli konfliktusai okán mindkét helyről hamar távozott.
Ekkor szerződtette a a nagy terveket szövögető Győri RÁBA ETO, ahol a régi vágású úriemberekhez, Palicskó Tiborhoz, Kovács Imréhez szokott győri focistákat lenyűgözte a fanatikus, elhívatott, lángoló tekintetű, mindig többet akaró, szakmailag hihetetlenül felkészült új edző.
Olyan dolgokat hallottak tőle, amelyeket mástól eddig soha sem, a hollandok által tökélyre fejlesztett totális labdarúgást tanította, melynek következtében csapata hihetetlen fejlődésen ment keresztül.
Az új játékmóddal az ellenfelek nem tudtak mit kezdeni, súlyos vereségeket szenvedtek a Rába partján, s az addig kritikus, kislétszámú győri szurkolótábor néhány hónap alatt az ötszörösére nőtt és torkaszakadtából bíztatta játékosait, ünnepelte az edzőt.
Egy-egy győri mérkőzés dunántúli eseménnyé lett, nem volt ritka, hogy a jegypénztárak ki sem nyitottak a mérkőzések napján, 27 000 belépő fogyott el elővételben. A győri Verebes-korszak 1981-1986- ig tartott, első évben a zöld-fehérek 102 rúgott góllal, fölényesen nyerték meg a bajnokságot, amelyet egy évvel később sikerült
megismételniük.
Nagy elégtétel volt Verebes József számára, hogy mindkét alkalommal a Ferencváros volt a győriek legfőbb riválisa, őket sikerült megelőzni.
A győri csapatot ünnepelte a közvélemény, Verebes Józsefnek nem kellett volna mást tennie, mint hátradőlni, fogadni az elismeréseket.
A Mester azonban érthetetlen módon, talán nehéz élete, talán korábbi megaláztatásai okán, hadat üzent a világnak, az ellenfeleknek, a játékvezetőknek, az edzőkollégáknak, a szövetségi kapitánynak, az MLSZ-nek...
Ujjat húzott az újságírókkal is, ami végzetes hibának bizonyult, hiszen a tollforgatók jelentős része a későbbiekben valóságos hajtóvadászatot indított ellene.
Osztotta a körmösöket a politikai élet hatalmasságainak, a különféle funkcionáriusoknak is.
Verebest sokan kérlelték, változtasson megnyilvánulásain, hiszen ha a sikereiben szerényen viselkedik, elnézőbbek lesznek vele a kudarcok idején.
Horváth Ede a Vagongyár vezérigazgatója, akit Verebes nemes egyszerűséggel csak Ede bácsinak szólított, amelytől a Rába vezér majdnem a falra mászott, így figyelmeztette:
„Ide figyeljen! Ha én egyszer elveszem a feje fölül az esernyőmet, maga cefetül megázik!”.
Ám Verebes nem hallgatott az okos szóra, de egyelőre védték az eredményei.
A két bajnoki címet megismételni aztán már nem sikerült, a nemzetközi porondon pedig minden szereplése nagy kudarccal végződött, nem csekély részben azért, mert az „ellentábor” támadásba lendült az edző és csapata ellen.
Ellehetetlenítették átigazolási törekvéseit, még egy másodosztályú játékossal sem sikerült erősítenie a nemzetközi mérkőzések megvívására, a játékvezetők pedig
- tisztelet a néhány kivételnek - szemfényvesztő módon fújtak a RÁBA ellen.
A csapat ennek ellenére még két ezüst- és egy bronzérmet szerzett, meghosszabbítva ezzel a győri focilázat.
1986 őszén aztán Budapesten folytatódott a csodatétel.
Verebes József az MTK-hoz szerződött.
A kék-fehér alakulat két mérkőzés után a táblázat utolsó helyén szerénykedett, szerzett pont nélkül, Verebes irányításával azonban szárnyakat kaptak az amúgy erősen közepes tudású Hungária körútiak, és általános meglepetésre 29 év után megnyerték a bajnokságot, ám ahogy haladtak a bajnoki cím felé, úgy nőtt irányukban a gyűlölet.
Ekkor adta a neves sportriporter, Knézy Jenő a Mágus becenevet Verebesnek.
Az MTK mérkőzéseinek hangulata már-már a harmincas éveket idézte, a sajtó egy része pedig nem hogy csillapította volna a kedélyeket, inkább olajat öntött a tűzre. A Mágus a kék-fehéreknél is öt évet töltött.
Az aranyérem mellé még egy ezüstöt és egy bronzot is szerzett, ám könnyen távozhatott volna három arannyal is, hiszen a csapat két bajnoki címet is az utolsó találkozó, utolsó percében veszített el.
Verebes a Hungária körútról Kispestre szerződött, ahol elképesztően ellenséges légkör vette körül.
Bármit tett, csak pocskondiázták, vezetők, szurkolók egyaránt, szinte megváltás volt a számára, amikor menesztették.
Kispestről közkívánatra még egyszer visszatért Győrbe, ám másodszor már nem kísérte siker munkálkodását.
A szövetségi kapitányi tisztséget kétszer is betöltötte, mindkét alkalommal együtt edzette klubcsapatát és a nemzeti tizenegyet, ez pedig újabb támadások okozója lett. Mindkét kapitánysága rövid ideig tartott, irányítása alatt igazán emlékezetes a Hollandiától elszenvedett 7:1 arányú vereség, mely negatív gólcsúcsot aztán nemrégen Egervári Sándornak sikerült a válogatottal "megjavítania" (Hollandia-Magyarország 8:1).
Verebes Józsefnek aztán távoznia kellett Győrből is, ám azt a lehetőséget megkapta, hogy távozását maga jelenthesse be.
1996-ban gyakorlatilag véget ért edzői pályafutásának termékeny része, ami ezután következett, az már nem volt más, mint egy karaktergyilkosság, saját nimbuszának lerombolása.
Elveszítette azt a lehetőségét, hogy maga választhassa meg a csapatát, oda szerződött, ahol hely jutott a számára, ezek a tevékenységek azonban mind rövid ideig tartottak és kudarcokkal végződtek, a Vasastól, Diósgyőrből és a Videotontól is úgy kellett elmenekülnie az ellene felhergelt szurkolók haragjától.
Pályafutásának termékeny éveiben jól keresett, ám a pénzt felélte, így életének utolsó másfél évtizedében már kénytelen-kelletlen nevéhez, rangjához méltatlan feladatokat is el kellett vállalnia.
A hajdani sikerkovács Diósdon, Újbudán és Nagytétényben lett edző, így múlik el a világ dicsősége...
A vele szembeni szitkozódást, gúnyolódást szép lassan a szánalom váltotta fel, ami egy labdarúgó edző számára a létező legrosszabb állapot.
Ekkor Tarsoly Csaba sietett a segítségére és kinevezte a Győri ETO öregfiúk csapatának trénerévé.
Tarsoly mostanában méltán szerepel a híradások negatív oldalán, ám Verebes megsegítése nemes cselekedet volt a részéről.
A Mágus 2015 őszén megbetegedett, visszafordíthatatlan tüdőbetegséget diagnosztizáltak nála.
Idén március 13-án, otthonában halt meg , néhány nappal 75. születésnapja előtt.
Edzőként labdarúgásunk utóbbi évtizedeinek legreményteljesebb szereplője volt, aki fényes sikereket érhetett volna el pályája során.
Hogy csupán tíz esztendeig tudott tündökölni, az mindannyiunk, de főképpen a magyar labdarúgás vesztesége...