Úgy tűnik, évről évre korábban veszi kezdetét a karácsonyt megelőző őrület, az eszement beszerzőszezon, mely időszak egykor a karácsonyi misztériumra való várakozásról szólt, s Adventnek hívták, így, nagy betűvel.
Valamiért - valószínűleg marketing szempontok miatt - ma is így hívják, talán mert jobb nevet még nem sikerült találni...
Elkezdődött hát!
Megjelentek a forgalmasabb helyeken az építőmunkások, ácsolják az ízléstelen elárusító pavilonokat, lassan kitelepülnek az árusok, treníroznak már a zsebtolvajok is, hamarosan megszólal negédes hangszerelésben a mennyből az angyal, sültkolbász és gofri illatozik, aztán megérkeznek a műszálas pulóverek, műszőrme kabátok, angyalos gyertyák, kínai játékok.
Szórólapok, reklámterror, hitelajánlatok, akciók, forraltbor…
Csillogó szemű gyerkőcök írnak ákom-bákom betűkkel a Jézuskának, jófej pedagógusok sorsoltatják a megajándékozandó osztálytársak nevét, a nagyáruházakban Mikulásnak öltözött biztonsági őrök osztogatják a tavalyi szaloncukrot a megilletődött kicsiknek.
Advent, a sejtelmes, titokzatos várakozás ideje…
Várakozunk, s vágyakozunk is!
Javarészt tárgyiasult örömökre, szerzésre, haszonra, forgalomra, birtoklásra!
Mára az örömszerzés szinte kizárólagos módja a birtokbaadás, a vágyak a megszerzésre irányulnak, a boldogság feltétele a tárgyak, eszközök, anyagi javak tulajdonlása.
Az ember és javai, akárcsak a nyelvtanban a birtokos szerkezet, birtok és birtokos…
A nyiladozó értelmű kisgyermek első karácsonyi élménye, hogy mit hoz a Jézuska, ami az enyém, az csak az enyém, az nem másé.
A szegény irigyli, talán gyűlöli a gazdagot, a gazdag lenézi a szegényt, írástudatlan, félállati szintű bűnözők válnak irigyelt sztárokká Mercedesükben, pusztán mert egyik ember több tárgy, nagyobb érték birtokosa, mint más emberek.
Ölünk, gyilkolunk, cselt vetünk, hogy birtokunkba jussanak a tárgyiasult javak, gazdát cseréljenek értékek, ha más módon nem, hát a nyers erő törvényével.
Nyerni, kapni, megszerezni, birtokolni, megvédeni, félteni javainkat, ez mára életpályamodell.
A siker fogalma eggyé vált a tárgyak, anyagi javak birtoklásával.
Az érték kizárólagosan anyagi jellegű, tárgyiasult, mérhető, számokban kifejezhető, adható-vehető dolog lehet.
Ennyi maradt.
Mármint az emberből, a homo sapiensből.
Erről szól ma minden, erről szól az Advent, az akciók, reklámok, arany, ezüst, bronz, lassan októbertől kezdődően bakelitvasárnap…
Lihegő, rohanó, otromba dobozokat cipelő eltorzult arcú szörnyek évadja, haszonleső kufárok, prédára váró adóellenőrök, didergő árusok, a kacatot óvó őrök, eladósodott, kétségbeesett családok, akciók lázában égő, felhergelt csőcselék…
Ennyi maradt?