Ma negyvenhárom éve, 1971. február 5-én új lakó költözött a pokolba, a Szovjetunióban e napon halt meg ugyanis Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, az MKP főtitkára.
Rákosi Rosenfeld Mátyás néven a ma Szerbiához tartozó bácskai Ada községben látta meg a napvilágot zsidó terménykereskedő szülők (Rosenfeld József és Léderer Cecília) hatodik gyermekeként, 1892. március 9-én.
A róla elterjedt pletykákkal ellentétben sosem hívták Roth Manónak, ez a ráragasztott gúnynév (vörös manó...) a kommunista párt színére utal.
1810-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, az első világháborúban harcolt az orosz fronton, fogságba is esett.
Hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett, a vörös terror, a Tanácsköztársaság alatt Kun (Kohn) Béla feltétlen híveként két népbiztosi pozíciót is betöltött.
Két perben is elítélték, előbb 1925-ben lázadás miatt 8 évre, majd 1934-ben felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendbeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért – életfogytiglant kapott, melynek letöltését a szegedi Csillag börtönben kezdte meg.
1940-ben szabadult és - a cári csapatok által 1849-ben zsákmányolt két honvédzászlóért cserébe - a Szovjetunióba távozott.
Ott vette feleségül Feodora Fjodorovna Kornyilovát, akivel 1942-ben kötött házasságot.
1945-ben tért vissza Magyarországra, ahol rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert.
Mérhetetlen hatalomvágya és gátlástalansága miatt nem válogatott az eszközökben, ha pozíciójának megszilárdításáról volt szó, Nagy Ferenc miniszterelnököt például úgy állította félre, hogy annak ötéves kisfiát a miniszterelnök szabadsága idején elraboltatta, s csak azzal a feltétellel engedte szabadon, hogy Nagy soha többé nem tér vissza Magyarországra.
Mint az közismert, a bolsevizmus hősként tisztelt mártírjai szinte kivétel nélkül bolsevista elvtársaik keze által váltak mártírokká, Rákosi ebben élen járt, habozás nélkül börtönözte be, kínoztatta meg, végeztette ki saját elvtársait, a leghíresebb ilyen eset Rajk László kivégzése volt.
A Rákosi rendszerben százakat végeztek ki, negyvenezer(!) ember volt internálva vagy rendőri őrizetben, csak Budapestről tizenháromezer embert telepítettek ki.
Hatalma és a személye köré épített beteges kultusz 1952-ben, hatvanadik születésnapján érte el tetőpontját.
Sztalin 1953-as halála után pozíciója meggyengült, köszönhetően annak, hogy - a később, szintén bolsevik elvtársai által kivégzett - Lavrentyij Berija irtózott a zsidóktól, s Magyarországon nem zsidó miniszterelnököt akart.
Berija kivégzése után megpróbálta visszaszerezni pozícióit, többek között legnagyobb riválisának, Nagy Imrének Moszkvában történő lejáratásával.
1956 júliusában szovjet parancsra a Magyar Dolgozók Pártja leváltotta első titkári tisztségéből, ekkor Rákosi a Szovjetunióba távozott, ahonnan haláláig nem is tért többé vissza.
1971-es halála után hamvait a Farkasréti temetőben helyezték el, urnáját - éppúgy mint az 1956-os forradalmat vérbe tipró Kádár sírját - többször megrongálták, meggyalázták.
Forrás: Wikipédia