Nehéz lenne szavakba önteni, hogy mibÅ‘l áll az a különös vonzalom, mely az embert a fához, s különösen a nagy idÅ‘s fákhoz fűzi.
Van, aki átöleli a fát, hogy a föld mélyébÅ‘l közvetített rezgésének részese lehessen, vannak, akik esztétikumként tekintenek az árnyas lombokra, ismét mások érzÅ‘ élÅ‘lénynek kijáró tisztelettel és szeretettel viszonyulnak hozzájuk.
Tény viszont, hogy a pragmatikus többség, a mindent uralma alá hajtó haszonelvű társadalom csupán gazdaságilag hasznos növényként tekint a fákra, mellyel gazdálkodik, melyet termel, sÅ‘t, vágásérett korban kitermel...
Feltehetnénk ugyan a morbid kérdést, hogy az ember - mely ahol megjelenik, ott minden más élÅ‘lény pusztulni kezd - mikor vágásérett, s meddig hasznos életben hagyni, de nem szándékunk megbántani senkit "szélsÅ‘séges" megközelítésünkkel.
Szándékunk viszont, hogy csodálatot, tiszteletet, szeretetet ébresszünk a természet csodái iránt, s nem titok, az idÅ‘s fákat csodának tekintjük.
Sorozatunkban Magyarország legidÅ‘sebb fáit mutatjuk be, remélve, hogy értük érzett aggódásunkkal, feléjük áradó szeretetünkkel olvasóink körében is "fertÅ‘zni" tudunk.
Ma a hajagi barkócafáról olvashatnak.
HAJAGI BARKÓCAFA
Kora: kb. 300 év
Magassága: 23 méter
Törzskerülete: 320 cm
Helye: Szentgál község 0411/27. hrsz.
2000-ben védetté nyilvánították, a fát és környékét a Hajagai VéderÅ‘ ErdÅ‘birtokossági Társulat gondozza.
A barkócaberkenye vagy barkócafa (Sorbus torminalis) Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, és Észak-Afrikában Å‘shonos.
Nálunk a hegy- és dombvidékek, mészkedvelÅ‘ tölgyesek elegyfája.
Hosszú életű, lassan növÅ‘, melegigényes fafaj.
Míves, egyedi bútorok legértékesebb fája, faszobrok, dísztárgyak is készülnek belÅ‘le. Termését gyomorjavítóként ajánlották, a belÅ‘le fÅ‘zött berkenyepálinka különösen értékes.
Forrás:Bús Mária erdÅ‘mérnök