A női labdarúgás néhány napja ismét reflektorfénybe került, ugyanis az Anglia-Belgium Eb-selejtező mérkőzés 18. percében a hazaiak kapusa, Karen Bardsley egy nagy luftot rúgott, amiből a belgák vezetést szereztek. Az interneten egyből elindult a nők és a labdarúgás közti viszony pocskondiázása, a nők társadalomban elfoglalt helyének meghatározása.
A bevezetőben említett baki természetesen megjelent a legnagyobb magyar sportnapilap hivatalos Facebook oldalán is, ahol nem mellesleg nagyon szeretik közzétenni a sporthoz kevésbé kapcsolódó eseményeket (pl. egy kutya ugrál egy Tv előtt, amiben éppen teniszmérkőzés zajlik), illetve kiemelni a mérkőzések nagy hibáit, és úgy beállítani, mintha az az ember egy olyan tettet követett volna el, amiért a tűzhányóba kellene dobni (pl. tahiti kapus öngólja).
Szerencsére a hírhez hozzászólók többsége megvédte a női focistákat, mondván, a férfi meccseken még gyakrabban előfordulnak mellérúgások, vétlen öngólok, óriási potyagólok.
Talán napestig tudnánk sorolni csak az idei évben, férfi focimeccseken megtörtént bakikat, de inkább nem tesszük.
A média éppen eléggé gondoskodik arról, hogy a „hibázók” nevét mindenki megismerje.
Tegyük fel, hogy a férfi La Ligában a Barcelona 2. számú kapusa, Ter Stegen kellő mértékben kisétál a kapujából (mondjuk a félpályáig, hiszen hajlamos rá), és utána ebből kap egy gólt.
Már másodpercekkel később az interneten kering csak ez a jelenet. Ezt követően az egész sportvilág ezen a bakin rágódik legalább 2 hétig, azt viszont elfelejtik megjegyezni, hogy volt egy nagyobb védése, amellyel az ellenfélt akadályozta meg a gólszerzéstől.
És mi történik, hogyha női mérkőzésen követnek el bakit?
Az emberek sokszor megnézik a jelenetet, nevetnek rajta, de viszonylag hamar elfelejtik, mert legyintve mondják:
Á, ez női foci, semmi izgalom nincs, unalmas az egész...
Egy fontos dolgot azonban szögezzünk le, nem szabad, sőt, tilos a női labdarúgást a férfivel összehasonlítani!
Már az elmúlt évszázadok történelméből tudjuk, a nők folyamatosan az egyenjogúságukért küzdöttek/küzdenek.
Mára nagyon sok szervezet létezik a világon pontosan azért, hogy a nőket is megillessék olyan jogok, mint a férfiakat, illetve olyan tisztségeket, szerepeket is betölthessenek, amelyet a férfiak is.
Amíg a férfi labdarúgás az elmúlt 30 olimpiai játékok közül 28 alkalommal szerepelt a programban, addig a női foci csak az 1996-os atlantai olimpia óta állandó résztvevője a nyári játékoknak, pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az egyik olyan óriásszervezet, amelynek külön bizottsága foglalkozik a női sportok előtérbe állításával. Mégsem tudtak mit tenni az elmúlt 50-60 évben, hiszen a világ (sport- és politikai) vezetői nem kívántak a női labdarúgással foglalkozni.
Ennek eredményeképpen az első női vb-t 1991-ben(!) rendezték meg Kínában.
Csupán néhány érv a női foci bírálóinak hatalmas gyűjteményéből:
Képzetlen játékosok, unalmas, alacsony színvonalú meccsek, óriási bakik, és csak ez utóbbi miatt van mégis néhány izgalmas mérkőzés.
Jön a kérdés a szimpatizánsok oldaláról: honnan tudja valaki, hogy képzetlenek a játékosok?
Bemutatják a médiában, hogy a női futballistákat milyen akadémiákon képzik? A válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem fektetnek rá kellő hangsúlyt.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha azt említik, hogy labdarúgás, akkor csak a Barcelona, a Real Madrid és a Bayern München létezik.
Azoknak is természetesen csak a férfi csapata, és csak nagyítóval találnánk olyan lelkes futballszurkolókat, akik meg tudnák mondani, hogy jelenleg az Athletic Bilbao női csapata vezeti a spanyol bajnokságot, a Barcelona 2. ugyanezen a tabellán.
Hogyha véletlenül női futballra kapcsoljuk a tévét, 1-2 perccel később már vissza is térünk a férfi angol vagy spanyol focibajnoksághoz (rosszabb esetben a férfi NB1-hez), mert a női meccseket Messiék vagy Ronaldoék mérkőzéseihez hasonlítjuk.
Ez pedig óriási hiba!
Tiszta sor, hogy ha egymás ellen játszana a férfi és a női Barcelona, ki lenne az összecsapás győztese.
Ezért sem tesznek olyet a szervezők, hogy egymás ellen játszassák a férfi és női csapatokat.
Biológiai adottság, hogy a férfiak gyorsabban futnak és keményebben lépnek oda egy-egy szerelésnél. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a nők között sosem lesz olyan szintű játékos, mint a sokat emlegetett Lionel Messi, de ettől függetlenül van a női labdarúgásnak több olyan kiemelkedő játékosa - pl. a barzil Marta, vagy az amerikai Carli Lloyd -, akik olyanok a női labdarúgásnak, mint a férfinak a kis argentin.
Szerencsére az utóbbi években a hazai és nemzetközi televíziós sportcsatornák egyre többször tűznek a műsorukra női labdarúgást.
A francia származású Eurosporton megjelentek a női Bajnokok Ligája-mérkőzések, a már hosszú évek óta közvetített, egyre izgalmasabb és színvonalas összecsapásokat hozó női világbajnokságok mellett.
A 2015-ös vb-t szerencsém volt az említett csatornán végignézni, és meg kell, hogy mondjam, egy nagyon színvonalas, meglepetésekkel tarkított világbajnokság volt. Az angolok menetelését, a döntőben látott félpályás gólt, a németek alulteljesítését nehéz elfelejteni.
Látványos gólok, szép cselek és megmozdulások jellemezték a mérkőzéseket, persze, ahogyan a férfi tornán, úgy a nőin is voltak kevésbé izgalmas meccsek, de ettől még nem tiprom a sárba a női sportolókat.
A hazai közszolgálati sportcsatornán is megjelentek a női első osztályú bajnoki mérkőzések, illetve a magyar labdarúgó válogatott Eb- és vb-selejtező mérkőzései. (Mellesleg büszkék is lehetünk a lányainkra, hiszen Eb-selejtezőn 2-0-ra legyőzték a horvátokat, ezzel pedig második helyen állunk a csoportban.)
Zárásképpen mellékelem az említett angol-belga női Eb-selejtező mérkőzés összefoglalóját, amelyben a hazai kapus bakija is megtalálható.
Az egyik hozzászóló a hiba okának egy olyan
érvet hoz fel, amely írásomat legjobban összefoglalja:
„Nem azért hibázott, mert nő, hanem azért, mert ember.”