A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
Emmauszi út
A nagyszombati vigília szertartásban, maga Jézus vezet bennünket a hit világossága felé. A liturgia rendezett szerkezete nélkül szétszaladnának gondolataink.
Ahogy a tanítványok értetlenkedtek, jöttek-mentek, féltek és bezárkóztak az üres sír láttán, úgy mi sem tudnánk mit kezdeni ezzel a hatalmas ténnyel.
(Aki úgy dönt, hogy a Szent Három Nap és benne a nagyszombati hitre vezetés nélkül ünnepel, annak marad a média által is erősen sugalmazott, mit illik Húsvétkor enni, hol találok jó minőségű sonkát, wellness hétvége, egyéb programok és rendezvények kínálta lehetőség a gondolatoktól mentes életre...)
A Nagyszombat vigíliája „csúcs ünnep”.
Az üdvtörténet ünnepe.
A Krisztus-esemény ünnepe.
Egyetemes szabadulásunk, megváltásunk ünnepe.
A tűzszentelés után, az égő húsvéti gyertya behozatalával, amely a Feltámadott jelképe, megkezdődik, az emberi szavakkal nehezen leírható, a hétköznapi, anyagi világunkon felülemelkedő eseménysor.
Az Úr feltárja a teremtés értelmét és magyarázza az Írásokat. Megjelennek az előképek, amelyek most nyerik el értelmüket, most érezzük át igazán az Írások beteljesülésének lelkünket átható erejét.
Most válik érthetővé az Utolsó Vacsorán adott tanítás, hogy Isten Nagy Szabadító tetteiben már, nem a történelmi, egyiptomi szabadítást látjuk, hanem az egyetemes megszabadítást, amely Krisztusban jött létre. Szabadulás a sötétségből, a halálból, a Gonosz birodalmából.
Az utolsó Kivonulás az új életre, az üdvösségre.
Ugyanakkor láthatjuk a prófétai jövendölések beteljesedését is.
A keresztség szentségében megvalósuló üdvösség képei.
Emberi ész föl nem foghatja Izajás prófétai képességeit. A római levél tanítása és a Máté evangélium tanúságtétele után érkezünk el a liturgia középpontjához.
A keresztség vízének megáldása és a keresztség szertartása, ha van keresztelendő, ezen belül keresztségi hitvallásunk megújítása. A keresztség szentségének és a szorosan kapcsolódó bérmálás szentségének kegyelmei ragyognak fel ezekben a pillanatokban. Majd a mennyei lakoma asztalához ülhetünk, megszentelve ételeinket is és örömünket meghirdetjük a világnak.
Aki ezt felkészülten át tudja élni, abban az isteni élet értelme ragyog fel.
Az az ember rádöbben, hogy Jézus feltámadása nem történelmi, fizikai, kémiai, teológiai kérdés, hanem Isten léte, szeretete bennünk, áttörve ezzel az idő és tér korlátait, megnyitva az Új Élet Kapuját.
Mert minden, amit Isten tesz, értünk történik.