A hetedik nap, a vasárnap, a keresztény ember számára nem csupán a hétvégét, a munkaszünetet, a szórakozást jelenti.
A hetedik nap ünnep, amikor az ember megpihen, aki képes rá, az csendben is marad kissé, s e csendben befelé és felfelé figyel.
Görbe László, milejszegi plébános atya szokásos pénteki gondolatébresztő elmélkedése a csend hangjait igyekszik hallhatóbbá tenni...
Contra Babel
A nyelvek újraegyesítése.
Az Egyház születésnapja.
Teofánia.
A Pünkösd hatalmas ünnep.
Hatalmas ünnep lenne, de mintha már nem tudnánk megünnepelni. Legalább két súlyos oka van a tehetetlenséggel együtt járó széthullásnak.
Az egyik a bérmálások után az Egyháztól elszakadó fiatalok sokasága, akik sokszor a „járjál csak el misére, hitoktatásra, aztán, ha megvolt a bérmálás, már nem kell többet” szülői biztatás „sziklaalapjaira” építenek.
Nagyon régi probléma ez, mégsem teszünk, vagy inkább nem tehetünk ellene semmit.
Ugyanis, a pap ne szóljon bele az életünkbe, mi köze hozzá?
Ez rögtön rá is világít a másik nehézségre.
Nem tudjuk értelmezni az Egyházat.
Akihez egy évben egyszer elvergődnek a hozzájárulásért, azt mondja, hogy az Egyház anyagias, aki hosszú idő után felbukkan, keresztelés, esketés, vagy temetés ügyben, nem lát benne mást, mint szolgáltatóházat.
A hívek és a papság „kapcsolatáról” nem is merek mit mondani.
Mindkét oldalon nagyok a tartozásaink.
De ez a legszörnyűbb, ezt leírni, „mindkét oldalon”.
Eszembe jut, ahogy Coppola híres filmjében, az öreg bíboros, a Vatikánban a régi kútból kivesz egy kavicsot.
Olyan ez, mint az európai kereszténység, mondja, miközben kettétöri, száz éve már, hogy itt van a vízben, a belseje mégis száraz maradt. Európa oly régóta keresztény, de belül mégsem járta át a krisztusi szeretet, „száraz maradt”.
Szembe kellene néznünk ezzel is, hiszen a kérdések gyökeréhez vezet.
Aztán a múltkor megbeszélésre jöttek fiatal házasok.
Sorolgatták az Egyházzal kapcsolatos kifogásaikat, ugyanakkor azt is mondták, hogy sok dolguk miatt nem tudnak jelen lenni a miséken és az Egyház életében. Bosszantóan ismerős és már lassan megszokott képlet.
Kitartóan, akkor is csak azt próbáltam megértetni velük -szerencsére nyitottak voltak-, hogy NINCS KÉT OLDAL!
Nem lenne szabad falat építeni különböző módszerekkel a papok és hívek között. Felelősek vagyunk egymásért.
A liturgia egyszerűen kifejezi ezt.
A papság és a hívek áldozatbemutatási módja különböző, mégis egyetlen cselekményről van szó (meum ac vestrum sacrificium).
A méltóság ugyanaz, de a feladat különböző. Akkor alakul ki az egység, ha mindenki a saját küldetését teljesíti.
Még régebben, pólón láttam ezt a feliratot, hogy - Minden ugyanaz, csak másképp.
Tetszett.
Az igazi Pünkösd tehát, nemcsak ünnep, hanem állapot kellene, hogy legyen.
Életállapot. Megszentelődés az egységben. A legnagyobb kincsünk, amit óvnunk, védenünk kell a sötét támadásoktól a családban, az iskolákban, a munkahelyeken, az Egyházban, az országban, Európában, az egész világon.
Pünkösd ünnepén, június 8-án viszonylagosan a Föld közelségbenelhúz egy kisbolygó (2014 HQ124), aminek a Szörny becenevet adták.
Érdekes jel...