Gyurcsány Ferenc, a talányos nevű Demokratikus Koalíció (Ki kötött koalíciót, s kivel?) nevű politikai csoport frontembere szombaton tartotta övéinek sorrendben tizennegyedik évértékelő beszédét.
A sajtóérdeklődés meglehetősen langyos volt, alig valamivel nagyobb, mint amekkora egy párszázalékos, országgyűlési választásokon önállóan még soha meg nem mérettetett pártnak kijár, Fletó hisztérikus magamutogatásait azonban mindig körüllengi egyfajta horrorisztikus báj, akárcsak a legrosszabb amerikai akciófilmek rémfiguráit.
Szereplése talán ettől számít eseménynek még mindig, s ezért versenyképes a silányabb kereskedelmi csatornák egy-egy leketyegett vetkőző-show-jával…
A közismerten exhibicionista hajlamokkal bíró egykori miniszterelnök éhezett már sátorban a Kossuth téren, beköltözött társbérlőnek egy miskolci panellakásba, táncolt kamerák előtt parlamenti dolgozószobájában, legutóbb pedig ez utóbbi produkciójának továbbfejlesztett változataként lemezlovasként debütált egy fővárosi szórakozóhelyen.
Kétségtelen, hogy a naftalinszagú baloldali retropanoptikum gyűlölettől hörgő csontvázai közül Fletó a legrátermettebb amatőr színjátszó (na jó, Heller Ágnes, Lendvai Ildikó vagy Kósáné Kovács Magda kacéran erotikus esztrádja sem lenne minden izgalmat nélkülöző műsorszám…), s ha porondhoz jut, minden bizonnyal meghálálja.
Legújabb magánszáma, mai évértékelője során sem keltett csalódást, bár a visszafogott, bölcs, megfontolt politikus szerepe némileg idegen a reflektorfénytől megrészegült Fletó számára.
Hogy Gyurcsány kormánybuktató hangulatban lépett rajongói elé, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy beszédét – pár hónappal az idén elbukott három választás után – több ízben kampánynyitónak nevezte.
A beszéd tartalmi elemei túl sok szót nem érdemelnek, Gyurcsány szerint reménytelenség, szegénység – „Éhen fogunk dögleni…” -, van, a kormány nem egyszerűen nem keresztény, de nem is tisztességes.
S bizonyítandó, hogy a keresztényi kormányzás milyen fontos számára, a teológiailag magasan képzett, fiatalon rendszeresen bérmálkozó Fletó a gazdasági bevándorlók sorsa felett érzett mély aggodalmában - az evangéliumból kissé szabadon idézve - Jézusra is hivatkozott, mi több, a politikai korrektség jegyében elismerte, hogy Magyarországon léteznek jobboldali szavazók is...
Rendben lezajlott tehát a soros orbánozás, ezúttal elegánsabb környezetben, a folytatás minden bizonnyal az utcán következik.
Az évértékelők is jönnek majd rendre minden oldalról, népszerű, bevált cirkuszi produkciók sora követi majd egymást, igaz, a műfaj az utcai hisztériák árnyékában kissé kopottasabbnak tűnik, mint rég.
Értékelhetne talán néhány új arc is, mondjuk Fekete Pákó, a viszkis rabló, vagy Cicciolina, esetleg feltűnhetne egy-egy régi harcos, mint a szabad madarak egykori demonstratív díszpéldánya, a száz kiló magyar színhús Kuncze, netán mikrofonhoz juthatna a liberáltak szőke hercege, a milliók követelése nyomán a parlamentbe visszatért Fodor Gábor, csak hogy a monotonitás el ne uralkodjon.
Ezzel együtt Fletó magánszámai kifejezetten szórakoztatóak, s bár színvonalukat tekintve nem érnek fel Torgyán vörös döghaláltól, patakvértől áztatott "komonistázásaival", hiányoznának, ha nem lennének...