Százhuszonnyolc évvel ezelőtt, 1886. február 20-án született Lelén Kohn Béla tömeggyilkos, a magyarországi vörösterror irányítója.
Életrajzára sok szót nem érdemes pazarolni, főbb vonulataiban megegyezik a rokon szakmában - népirtás, terror - tevékenykedő elvtársaival, mondjuk Rákosi (Rosenfeld) Mátyáséval, vagy az ügyancsak bestiális tömeggyilkos Szamuely Tiboréval.
Alapvetően törvénytisztelő zsidó szülők, emigráció, felfoggató tevékenység szerte a világban, bolsevista világnézet, oroszországi kapcsolatok, bötönévek, beteges hatalomvágy, hatalomra kerülvén állati kegyetlenséggel végrehajtott népirtás, leszámolás saját elvtársaival, aztán menekülés, majd halálig külföld, általában Oroszország, Szamuely esetében Ausztria.
Kun (Kohn) Béla esetében mindez kiegészül némi sikkasztással, hadifogsággal, ahol megjelent, ott felforgató tevékenységet végzett, lázított, uszított.
Életművének legjelentősebb fejezete azonban a Tanácsköztársaság néven elhíresült, 133 napig tartó ámokfutás, bolsevista vérfürdő volt, melynek vezetője formálisan ugyan egy Garbai Sándor nevű kőműves volt, a tényleges hatalmat azonban Kohn gyakorolta.
Alig több, mint négyhónapos rémuralma alatt 590 embert, köztük 200 tanítót, pedagógust végeztek ki, a vörösterror bukása után Ausztriába menekült, ott egy elmegyógyintézetben bujkált, végül az osztrákok felfedezték és internálták.
1920-tól Szovjet-Oroszországban telepedett le, ahol Lenin szívesen fogadta és a Krímbe küldte, hogy a krími tatárok „re-bolsevizálását” végrehajtsa.
Beteges személyiségéről sokat elárul, hogy kétéves működése - egyes források szerint - csak a tatárok között hatvanezer (!) áldozatot követelt, ezen felül az elfogott "fehér" hadifoglyok ezreit végeztette ki bestiális kegyetlenséggel.
Az emberi lénynek csak biológiai értelemben nevezhető Kun (Kohn) Bélátl talán Berecz András egyik meséjének sorával tudnánk legtalálóbban jellemezni.
E szerint az ördögnek azért van villás végű farka, hogy "ha curikkul, akkor is ártson..."
Forrás: Wikipédia