Engedélyt kapott a kormoránok gyérítésére a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt, ez a valóságban kétszáz madár kilövését jelenti.
„Gyérítették” már korábban a kormoránokat a Szigetközben, a Közép-Tiszán, a Duna mentén, s még számos egyéb helyen.
A madarak legyilkolásának oka, hogy nagy mennyiségben fogyasztják az értékes halfajokat, ezzel pedig kárt okoznak a halgazdaságoknak.
Két fő bűnük közül az egyik, hogy sokan vannak, a másik pedig, hogy esznek.
Bocsássuk előre, nyomatékosan hangsúlyozzuk ki, hogy jelen sorok szerzője nem ért sem a kormoránokhoz, sem a halgazdálkodáshoz.
Cikkünk ezért nem a kormoránok irtásáról szól, sokkal inkább a jelenségről, az ember általi szabályozásról szeretnénk „hangosan” gondolkodni.
Gyermekkorunk környezetismeret füzetében kategorikusan két csoportra osztottuk az élőlényeket, állatokat, növényeket.
Káros élőlények kerültek az egyik csoportba, hasznosak a másikba.
Így, egyszerűen, érthetően.
Ezen kisiskolás szempontokból kiindulva aztán egy egész tudomány, szerteágazó szakterületi háló nőtte ki magát, ennek egyik területe a szabályozás, a természet szabályozása.
Elkezdtük tehát szabályozni azt a természetet, mely az ember megjelenése előtt évmilliókig a világegyetem legtökéletesebben működő, zseniális önszabályozó rendszere volt, némi transzcendens megközelítéssel maga a tökéletes alkotás, a teremtés.
Azóta szabályozunk.
Földet, vizet, levegőt, állatvilágot.
Szabályozott széndioxid kibocsátásunkkal szabályoztuk a bolygó klímáját, jelenleg már azt szabályozzuk, hogy a kevesebb kárt okozó államok eladhassák a károkozás jogát – kvótáját – a több kárt okozni szándékozóknak…
Ez már önmagában is hihetetlen, létezik egy élőlény, melynek joga van szennyezni, mellesleg az összes többi élőlény és saját maga kárára is, s ezzel a joggal joga van kereskedni is.
Költői a kérdés, de kitől kapta ezt a jogot az ember, ki ruházta ezt a jogot az emberre?
Szabályozzuk a növényeket, meghatározzuk, melyik fafaj őshonos, melyik az irtandó, szabályozzuk a növények genetikáját, génmódosított növényekkel ültetjük be szabályozott földjeinket, melyeket szabályozott vizeinkből igyekszünk szabályozottan öntözni.
A kommunizmus évei alatt a dicső Szovjetunióban a folyók irányát is meg akarták fordítani, szabályozni, a természet ugyan szabotált, de a szabályozás joga már ott is megvolt.
Bejárta a világsajtót a hír, egy koppenhágai állatkertben iskolás csoportok jelenlétében végeztek ki és daraboltak fel egy növendék zsiráfot, mert nem volt megfelelő a génállománya.
Tették mindezt az EU szabályozásával összhangban.
Csak nagyon halkan:
Vajon hány embert lehetne ilyen érvek mentén, nem megfelelő génállománya miatt kivégezni???
Szabályozzuk, hogy melyik élőlényből mennyi élhet, ezt egyébként – igen demokratikusan – magunkra is kiterjesztettük, szabályozzuk a születések számát, ha egy kis ember szabálytalanul akarna megszületni, szabályosan kiirtjuk az anyaméhben.
Ha egy kis morbiditást is megengedünk magunknak, akkor azt is mondhatnánk, hogy az ember önmaga ellen irányuló szabályozása a természet egésze szempontjából az egyetlen valóban hasznos szabály…
Bizonyítható és vitathatatlan tény, hogy a szabályozás – nevezhetnénk civilizációnak is – mértékével egyenes arányú a pusztulás, ahol az ember szabályozni kezd, ott minden más, s végül maga az ember is elpusztul.
Az egyedüli lény a világegyetemben, mely saját fajtáját milliárdos nagyságrendben kiszabályzozza az életből, érdekes adat lenne, ha pontosan ismernénk a világtörténelem háborúi által megölt áldozatok pontos számát.
(Ismét morbidkodjunk, minden népirtás, amit az ember saját fajtája ellen visz végbe, egy kis haladék az összes többi élőlénynek…)
Szóval szabályozunk.
Minél sikertelenebbül, annál elszántabban, az emberi lét szinte egyenlő a szabályozással, akié a hatalom, azé a szabályozás, azé a kártevés joga.
A hasznos/káros kategóriát – szintén igen demokratikusan – magunkra is kiterjesztettük, igaz, némileg forgószínpadszerűen, az erőviszonyok függvényében alakíthatóan.
A felszabadító hasznos, a megszálló káros, a honvédő hasznos, a terrorista káros, a káros irtandó, a hasznos támogatandó, mikor, ki, hova kerül…
Egyszóval a világtörténelem valaha élt legkárosabb lénye szabályozza, szabályozni igyekszik a világot, jól látható eredménnyel.
Csupán ezért fogadjuk most kissé szkeptikusan a kormoránok szabályozásának hírét…