Etikai eljárást kezdeményezett Mucsi Erika, a Gyulai Törvényszék bírája ellen a Magyar Bírói Egyesület elnöke, mert a bírónő a Szebb Jövőért Egyesület feloszlatását kezdeményező per elutasító határozatának indoklásában a "cigánybűnözés" kifejezést használta.
Az eljárás kezdeményezése kapcsán érdemes körüljárnunk, hogy miért tabutéma a cigánysággal való együttélés bármiféle minősítése, s milyen érdekek mentén vált azzá?
Őszintén és óvatosan tehát a cigánykérdésről...
Őszintén és óvatosan a cigánykérdésről
Ha egy kényes, sokakat érintő probléma kezelésével próbálkozik bármely érintett fél, kétségkívül kockázatot vállal.
Az azonban biztos, hogy a legrosszabb megoldás a hallgatás, a halogatás, a felismert gondok, s a belőlük fakadó fenyegető jövőkép elbagatellizálása.
S miközben tudjuk, érezzük, hogy a helyzet feltárása nem odázható tovább, holmi álszent toleranciával, netán a jól ismert vádaktól való félelmünkben, hallgatunk, tűrünk, legyintünk.
Közben pedig ég a gyújtózsinór a puskaporos hordó alatt, s kétségünk ne legyen, garantáltan nagyot fog robbanni…
Igen, mondjuk ki végre, a cigánykérdésről van szó.
1. Miért van cigánykérdés, mik az okok?
S akkor vissza kicsit a címre, miért őszintén?
Elsősorban azért, mert másra már nincs idő, másnak már nincs értelme, s nem utolsósorban azért, mert a jelenlegi problémák nagy része a jelenség eddigi sunyi, hazug, hátsó szándék által vezérelt kommunikációjából (is) fakad.
S ha valami őszinte, akkor miért kell, hogy óvatos legyen?
Legfőképpen azért, mert nagyon vékony jégen korcsolyázunk, s nagyon sok a sérelem, a be nem gyógyult, vagy éppen jelenleg is fertőződő seb, s a kétségtelenül meglévő feszültségek bármikor jóvátehetetlen, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el.
Tehát beszéljünk óvatosan, de végre beszéljünk már őszintén a cigánykérdésről, ha ugyan még nem késő…
S ha már cigánykérdés, közelítsük meg a témát kérdéseken keresztül, hozzátéve, hogy a kérdésekre itt megfogalmazott válaszok akkor is pusztán véleménynek minősíthetők, ha tényekre igyekeznek támaszkodni.
Érdemes talán onnan kezdeni, hogy miért is van Magyarországon és még sok más országban cigánykérdés, a sok, kisebbségben élő etnikum közül miért pont a cigányok ügye fogalmazódik meg mindenütt a legélesebben? Egyáltalán, aktuális-e ma a soknemzetiségű Európai Unióban a cigánykérdés?
2010-ben az EU egyik vezető hatalma, a színes bőrűek, valamint mohamedánok és egyéb messziről érkezett idegenek milliós tömegét oly toleránsan befogadó Franciaország karhatalommal toloncolta határain kívülre a dúló – fosztogató, illegálisan betelepült cigány hadakat, vállalva az ezzel járó, különböző szintű nemzetközi bonyodalmakat is.
(Az már csak hab a tortán, hogy a cigányok által használt épületeket – nem látván értelmét a kárelhárításnak és fertőtlenítésnek – azok kitoloncolása után lerombolták. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, történt mindez 2010-ben, az EU egyik vezető hatalmában, talán legtoleránsabb országában! Azóta szembesültek már a cigánykérdéssel az angolok, korábbra és távolabbra tekintve pedig a kanadaiak…)
Cigánykérdés tehát van, leginkább azért van, mert a különböző országokban élő nemzeti kisebbségekkel együttvéve sincs annyi probléma, mint ezzel az egy etnikummal.
Ebből a szempontból teljesen felesleges sajátosan magyar társadalmi problémáról beszélni, egyszerűbb talán a többségi társadalom viszonyaként értelmezni a kérdéskört, a többség életét megnehezítő, speciális problémákat hordozó és okozó kisebbséggel szemben.
Sajátosan magyar probléma csupán egy szelete az ügynek, a fogyatkozó, kivéreztetett magyar nemzet (ha van még ilyen…) ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatok árán tud csak megfelelni a többségi társadalmaktól elvárt, a kisebbségek felé irányuló tolerancia igényének, mint más, nagyobb, erősebb nemzetek.
Melyek tehát azok a problémák, melyek a cigánysággal való tartós együttélést nehezebbé teszik, mint ugyanezt más kisebbségek esetében?
- Egyértelműen legsúlyosabb baj a bűnözésre való hajlam, a bűnöző életmód tömeges elterjedése, ennek mély történelmi gyökerei, beágyazódása.
Érdekes szempont, hogy míg ezzel a véleménnyel a befogadó társadalom döntő többsége egyetért, addig a politika, s a társadalmak tudatát formáló média tagadja, dühödten ellenzi, diszkriminatívnak tartja ezt a megközelítést.
Tény ugyanakkor, hogy saját létszámán belül a bűnelkövetők aránya egyetlen más etnikumon belül sem olyan magas, mint a cigányság esetében. Ismét csak tény, vitathatatlan statisztikai adat, hogy azokon a településeken a legmagasabb az elkövetett bűncselekmények száma, ahol magas a cigány lakosság létszámaránya. Ez az utóbbi években olyannyira nyilvánvalóvá vált, hogy a sajtóban – a törvénytisztelő többség ellenérzéseit mérséklendő – még csak utalást sem tesznek a bűnelkövetők etnikai hovatartozására, még akkor sem, ha például egy körözött személy elfogását ez az információ nyilvánvalóan megkönnyítené.
Ez a bűnöző életmód olyannyira nyilvánvaló és évszázadok óta tudott tény a befogadó nemzet körében, hogy a magyarság például nyelvi bizonyítékot is szolgáltatott meglétére.
A cigányútra megy kifejezés a rossz úton járás, a törvénytől, rendtől való eltérés nyelvi megjelenési formája.
További problémát jelent, hogy az idők során az elkövetett bűncselekmények súlya jól érzékelhetően nőtt.
Kezdetben a cigányokra leginkább jellemző bűncselekmények a tolvajlások, lopások különböző válfajai voltak, ezek javarészt a táplálkozást, a napi problémák sajátos megoldását szolgálták (pl. tyúklopás, újabb nyelvi bizonyíték a csirkefogó kifejezés) s igen ritkán fajultak erőszakos cselekményekké.
Mára ez megváltozott, a cigányok – leginkább, ha csoportosan jelennek meg – komoly fenyegetettséget jelentenek az elsősorban idős, beteg, gyenge, egyedül élő emberek számára.
- A következő, súlyos probléma a cigányságnak az európai normáktól gyökeresen eltérő értékrendje, mind morális téren, mind pedig életmód tekintetében.
A fentebb részletezett bűnöző életmód is elsődlegesen ebből az eltérő értékrendből fakad, hiszen a cigány számára a lopás nem bűn, hanem életforma, évszázados hagyomány, nem szégyen, hanem élelmesség, a nagy létszámú család eltartásának legfontosabb eszköze.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a jobb üzletszerzés, vagy a számonkérés előli menekülés érdekében véghezvitt hazudozás, vagy ravasz, hízelgő magatartás.
- A gondok sorában nem elhanyagolható fontosságú adat, hogy a cigányság döntően alulképzett, iskolázatlan, ma sem ritka körükben az analfabetizmus, egyetlen más, kisebbségben élő etnikum sincs ilyen alacsony szinten iskolázottság tekintetében.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a cigány tanulók körében rendkívül magas a gyenge szellemi képességű, részképesség-zavaros diák, akik gyakorta beilleszkedési problémákkal, magatartászavarokkal is küszködnek, egy-egy tanulócsoport légkörét nagymértékben tönkreteheti a társaiknál gyakran jó pár évvel idősebb, a kisebb gyermekeket terrorizáló, meglopó cigány gyermekek viselkedése.
Igazolja ezt az állítást az a körülmény, hogy a speciális, valamely területen sérült gyermekeket oktató-nevelő intézményekben a cigány tanulók részaránya többszöröse a lakosságon, de még a kortárscsoporton belül képviselt arányának is.
Az oktatás területén fokozottan érvényesülnek mindazok az extremitások, melyek a cigány származású tanulók egyre növekvő hányadot kitevő részarányából következnek.
- Szintén az európai emberre jellemző gondolkodásmódtól való jelentős távolság, gyökeresen eltérő szemlélet és hagyományrendszer az oka annak a problémakörnek, melyet leginkább a testi és környezeti higiénia hiányával lehet jellemezni.
Aki látott már közelről cigánytelepet, pontosan tudja, hogy nem egy-egy családot jellemző környezeti igénytelenségről, lustaságról van szó, hanem az egész cigány etnikumot súlyosan érintő, az életminőséget rendkívül hátrányosan befolyásoló problémáról. Ez megnyilvánul úgy a táplálkozásban, mind az öltözködésben, a lakáskörülményekben, a tágabb környezetben.
A mosdatlanság, kosz, szemét, bűz közvetlen járványveszély okozója is lehet, s ezen körülmények kialakulása az esetek döntő többségében nem az anyagiak hiányából fakad.
Egy-egy népes cigány család megjelenése egész települések, településrészek mindennapi életét változtatja meg, gyakori, hogy a cigányok jelenléte ingatlanpiaci tényező, a közelségükben lévő ingatlanok ugyanis eladhatatlanná válnak, vagy jelentősen veszítenek értékükből.
- Nagyon nehéz a soron következő – talán legsúlyosabb – problémakörről úgy beszélni, lehetőleg őszintén beszélni, hogy az alábbiak miatt ne robbanjon ki botrány, a lehető legsúlyosabb vádakkal – rasszista, fasiszta ! – kell majd szembesülnie annak, aki az itt részletezendő tényeket akárcsak vitaindító véleményként is megfogalmazza. Jelen viszonyaink közepette hozzászoktunk már ahhoz, hogy amiről a legjobban hallgat a hivatalos hatalom, ill. a megfélemlített többség, ott van a lényeg.
A cigányság, mint etnikai kisebbség azért okoz nagy és egyre nagyobb gondot a befogadó nemzetnek, mert létszámában rendkívül gyors ütemben növekszik, aránya a többségi nemzethez viszonyítva napról napra nő. Ez önmagában még nem lenne probléma, ha ennek a létszámában és az össznépesség arányában egyre növekvő kisebbségnek a jellemzői, életmódja nem a felsoroltak szerinti jellemzőket tükrözné.
A megfogalmazáson lehet és kell is gondolkodni, kerülni kell minden bántó általánosítást, a bajok gyökere mégis ott van, hogy a cigány etnikum élősködő jelleggel van jelen a többségi társadalmakban, létszámarányánál jelentősen nagyobb arányban veszi igénybe a társadalom gondoskodását, s létszámánál jelentősen kisebb arányban hajlandó viselni a közös terheket.
Ezt a problémát tovább mélyíti az a körülmény, hogy a többségi, a teherviselő nemzet viszont létszámában fogyatkozik, az öregedő társadalom ereje, teherviselő képessége egyre fogy. Erősen leegyszerűsítve, úgy is meg lehetne ezt fogalmazni, hogy egyre több embert kell eltartani egyre kevesebbnek.
- A soron következő probléma az eddigiekhez képest jelentéktelennek tűnik, hatásait, következményeit tekintve mégis fontos.
Ez pedig a stílus, többség és kisebbség viszonya, a hogyanok sora. Évszázadok óta éltek és élnek cigányok a Kárpát-medencében, ennek az együttélésnek írott és íratlan szabályai voltak, melyek minden kétséget kizáróan jól működtek, mert a mai gondok korábban egyáltalán nem, vagy csak igen elenyésző mértékben jelentettek össztársadalmi problémát. Többség és kisebbség viszonyát ugyanis a történelem kezdetétől a többség szabályozta, mégpedig oly módon, hogy saját dominanciája a kisebbséggel szemben tartósan megmaradjon az élet minden területén. Ma ezzel szemben azt látjuk, hogy a többségi társadalom saját érdekeivel szemben, önkorlátozó, öncsonkító módon szabályozza többség és kisebbség viszonyát, azzal tudattal együtt, hogy hosszú (vagy nem is olyan hosszú) távon az évszázados egyensúly minden bizonnyal felborul. Ennek pedig súlyos, kiszámíthatatlan következményei lesznek mind a jelenlegi többségre, mind pedig a mai kisebbségre vonatkozóan.
- Végül egy olyan probléma, mely csupán a többségi nemzet számára jelent gondot, a cigányok oldaláról nézve sokkal inkább megtartó erő, bár bajok forrása is egyúttal.
A cigányságból teljes mértékben hiányzik ugyanis az asszimiláció igénye és képessége, soha nem válnak a befogadó nemzet részévé, nem keverednek azzal, legalábbis olyan arányban nem, mint más nemzeti kisebbségek. Éles határvonalat húznak saját népük és a befogadó nép közé, hagyományaikat tiszteletben tartják, őrzik, mind negatív, mint pozitív értelemben.
2. A mai következmények
A ma is jól látható és érzékelhető következmények első sorban mint tendenciák jelentenek fenyegetést mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom számára.
Megváltozni látszanak az évszázados együttélés körülményei, szabályai, arányai.
Ami igazán ijesztő, az a változások tempója.
Ez az egyre gyorsuló tempó nem csupán a mai kisebbség létszámának hihetetlen növekedéséből fakad, hanem többség és kisebbség egymáshoz való viszonyának átalakulásából.
A mai viszonyt leginkább az ellenszenv, az irritáció jellemzi mindkét részről, esetenként tetten érhető a nyílt ellenségeskedés, vádaskodás is.
Melyek a társadalmi többséget leginkább irritáló körülmények?
- A többségnek úgy kell finanszíroznia a kisebbség gyors növekedését, szaporodását, hogy eközben saját maga fogyatkozik, a családoknak nincs anyagi ereje gyermeket vállalni, felnevelni.
- A többségnek olyan kisebbséget kell eltartania, mely kisebbség ezt az eltartást követelőzve, fenyegetőzve kényszeríti ki, elégedetlen a társadalomtól kapott javakkal, s a közös teherviseléshez nem járul hozzá.
- Mindezen erőfeszítésekkel egyidejűleg a többségnek olyan sértéseket és vádakat kell elviselnie, melyek szerint idegengyűlölő, üldözi, esetenként irtja az életét megkeserítő kisebbséget. A dolog pikantériája, hogy mindezeket a vádakat attól a médiától kell elviselnie, melyet maga tart el. Ezen vádak képtelenségét egyébként két körülmény bizonyítja a legképletesebben:
a) A cigány etnikumon kívül valamennyi nemzeti kisebbség befogadó otthonra lelt a Kárpát-medencében, s kölcsönös tiszteletben él az őt befogadó nemzettel
b) A cigány etnikum viszont egyetlen más országban sem tudott zökkenőmentesen beilleszkedni, a fentebb részletezett problémák mindenütt nehézkessé (esetenként lehetetlenné, lásd Franciaország, 2010…) tették a vele való együttélést.
- A többség – bár megfélemlítése miatt nem mondhatja ki – aggódik, saját jövőjét, továbbélését veszélyeztetve látja a kisebbség jelenléte, létszámának gyors növekedése miatt.
S vajon mely körülmények irritálják leginkább a társadalmi kisebbséget, a cigányságot?
- Leginkább a többség irányából felé áradó lenézés, gyűlölet, undor váltja ki a cigányság ellenséges viselkedését, függetlenül ezek okaitól.
- Bár a többségi társadalom erején felül teljesít, a cigányság keveselli a megszerezhető, kikövetelhető javakat, többet akar.
- Saját nyomorának, elmaradottságának elsődleges okát a jelenlegi többségi nemzetben látja a cigány kisebbség, ez további gyűlöletet szül.
3. Lehetséges következmények
A lehetséges, jövőbeli következmények vizsgálata alapvetően két irányból lehetséges.
Az egyik irány a jelenlegi tendenciák folytatódását, netán erősödését, gyorsulását jelenti.
A pontos következmények csak becsülhetőek, tippelhetőek, számítások, modellezések eredményei ugyanis nem kerültek, nem kerülhettek nyilvánosságra, hiszen már a lehetséges következmények említése is rasszizmusnak, idegengyűlöletnek, fasizmusnak számít manapság.
Nos, mindettől függetlenül bizton állítható, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor annak következménye nem lehet más, mint konfrontáció, a társadalmi ellátó rendszerek összeomlása, sokkal súlyosabb kifejezések is helytállóak lennének a lehetséges változások jellemzése terén.
Amennyiben viszont a jelenlegi tendenciák megfordulnának, akkor a cigányság válhatna a Kárpát-medence fogyatkozó népének természetes utánpótlásává, a munkaképes korú lakosság biztosítása által a társadalmi ellátó rendszerek működőképességének fenntartó erejévé.
Az első – sajnos valószínűbb – lehetőséggel nem érdemes bővebben foglalkozni, ugyanis annak bekövetkezése alapjaiban rendítené meg a magyar társadalmat, bármely energiát fordítani csak a második, az optimistább variáció előmozdítására szabad és érdemes.
4. A megoldás?
A megoldás nem lehet más, mint a jelenlegi helyzet tisztázása, előbb a diagnózis, aztán a terápia.
A tisztánlátás érdekében elengedhetetlenül fontos néhány kérdés feltevése, majd indulatoktól mentes, tényszerű megválaszolása.
A legfontosabb megválaszolandó kérdések:
- Milyen létszámú cigány kisebbség él ma Magyarországon, ez mekkora hányadát teszi ki a jelenlegi népességnek?
- A jelenlegi tendenciák alapján milyen létszámú lesz a cigányság tíz-húsz év múlva, s a mai demográfiai mutatók alapján hány százalékát teszi majd ki az addigra megfogyatkozott magyarságnak?
- Mennyibe kerül ma a társadalomnak a cigány kisebbség, mennyi ez egy főre vetítve, s hogy néznek majd ki ezek a számok húsz év múlva?
- Milyen eredményt hozott az eddigi ráfordítás, sikeresnek mondható-e a cigányság integrációja, ill. arányban áll-e az eredmény a ráfordított erőfeszítésekkel?
- Milyenek a cigányság iskolázottságával kapcsolatos valós adatok, milyen tendenciák következnek ezen adatokból?
- Milyen mértékben veszi ki a részét a cigányság a közös terhek (adók) viseléséből, akár egy főre vetítve is?
- Mire enged következtetni a fenti adat húsz év múlva, az akkori demográfiai arányok ismeretében?
- A felderített bűncselekmények elkövetőinek hány százaléka cigány származású, a felnőtt korú cigány lakosság hány százaléka került már összeütközésbe a törvénnyel, milyen ez az arány a fiatalkorúak esetében?
- A fenti kérdésekből világossá vált tények milyen hasonlóságokat vagy eltéréseket mutatnak más országok adataival szemben?
(A kérdés álnaiv, hiszen ilyen típusú felmérés más, nyugati típusú demokráciával sújtott országban sem készülhet, ill. ha készül, az eredménye nem kerülhet nyilvánosságra.)
S végül a legfontosabb kérdés:
- Ha belátjuk és elfogadjuk, hogy a mindenhol nyilvánvaló gondok megoldásához nélkülözhetetlen a helyzet őszinte feltárása, akkor miért nem nevezhetők néven a valós problémák? Ha tudjuk, hogy a társadalmak összeomlásához, konfliktushelyzetekhez vezetnek a kezeletlen sebek, akkor miért tabutéma a jövőnket legsúlyosabban veszélyeztető cigánykérdés?
A fentiekre – sajnos – csupán egy logikus válasz létezik.
Amennyiben felismertük a veszélyt és mégsem tehetünk ellene, mert erős ellenérdekekbe ütközünk, akkor nyilvánvaló, hogy valamely háttérerőknek érdeke a társadalmak szétzüllesztése, atomizálása, átalakítása, s ez esetben a cigányság nem több, mint ezen célok eszköze.
A kiválasztás logikája is világosnak tűnik, hiszen védtelen, iskolázatlan, más népek által lenézett, kiszolgáltatott etnikumra osztották ezt a szerepet, mely etnikum éppen kiszolgáltatottságánál fogva képtelen a védekezésre.
S mely társadalmak atomizálásra alkalmas a kiszolgáltatott cigányság?
Természetesen szintén kiszolgáltatott, más okokból kiszolgáltatott társadalmakról lehet szó.
Demográfiai csődben lévő, öregedő, eladósodott, katonailag is védtelen nemzetek jöhetnek itt szóba, mint például Magyarország A jelenség persze másutt is tetten érhető, csak az erős, saját érdekeit ismerő társadalom védekezik, lásd Franciaország, 2010.
Az eddigi okfejtés legszomorúbb, egyben legmerészebb következtetése pedig az, hogy a cigányság sorsa akkor lesz majd igazán szomorú, ha feladatát betöltve, mint eszközre nem lesz többé szükség rá.
S itt semmiképpen sem kell valamiféle újabb cigányholokauszt rémképére gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy a cigányságot rászoktatták, hogy ne legyen önellátó, önfenntartó, a cigányság berendezkedett az élősködésre, az élősködés technikáit fejlesztette magas szintre, más, a megmaradáshoz szükséges technikák rovására.
Elég tehát megvonni a gondoskodást, s a cigányság létében válik veszélyeztetetté.
A jövőbeni bajok, a teljes összeomlás elkerülésének szinte egyedüli eszköze a párbeszéd, a felvilágosítás, az ellenségeskedés megszüntetése, a békés együttélés feltételeinek megteremtése.
Mondhatnánk, hogy évszázadok óta ezzel próbálkozunk.
Ez igaz, csakhogy évszázadokon át jól is működött kisebb-nagyobb népek együttélése a Kárpát-medencében. Ez a működő rendszer azonban valamikor gyökeresen átalakult, megváltozott. A helyzet kulcsa minden bizonnyal az, hogy magyarok és cigányok rádöbbenjenek, hogy a rend helyreállítása, egymás elfogadása és tisztelete KÖZÖS ÉRDEKÜK, a jelenlegi helyzet fenntartásában, a jelenlegi tendenciák folytatódásában mindannyian ellenérdekeltek!
Világosan kell látni és láttatni, hogy a mai problémák nem véletlenül, nem természetes úton jöttek létre, azok nyilvánvalóan más, eltérő érdekeket szolgálnak.
Ha tehát meg akarunk maradni itt a Kárpát-medencében, mi, magyarok és cigányok, nincs más lehetőségünk, mint egymást megértve, segítve, elfogadva, kompromisszumokat keresve dolgozni kezdjünk közös jövőnkért.
S ebben mindenkinek van dolga.
Kinek mi, azt tegye.
Már ma.
(A szerző írását a Zalatáj című folyóiratban korábban publikálta.)