Az alábbi kis írás évrÅ‘l évre változatlan formában olvasható, hol itt, hol ott, írott és elektronikus sajtóban egyaránt. Megjelenése a zöld gyilkos, a parlagfű megjelenésével egyidejű, idén mindketten - a fogalmazvány és a rémgyom - siettek, a tél elmaradása miatt hetekkel elÅ‘zték meg korukat.
A küzdelem egyenlÅ‘tlen, a segélykiáltás rendre elhaló, a parlagfű pedig virul, s hónapokon át pokollá teszi az életet.
Összehangolt cselekvésre, stratégiára van, lenne szükség, ám egyénileg is tehetünk magunkért, s a szenvedÅ‘ milliókért.
Tehetünk kaszával, gyomirtással, de egy rövid e-mail küldésével is kivehetjük részünket a küzdelembÅ‘l, sÅ‘t, a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület (PME) tavaly óta ingyenesen hívható zöldvonalat üzemeltet, melyet tárcsázva bejelenthetjük az általunk észlelt parlagfűfertÅ‘zött területeket. Az egyesület a bejelentést követÅ‘en felszólítja a tulajdonosokat a kaszálásra, ennek hatástalansága esetén a sajtó nyilvánosságával próbál nyomást gyakorolni a kaszálást elmulasztókra.
Az ingyenesen hívható szám: +36-80-204355
A bejelentés online is megtehetÅ‘ az egyesület honlapján: www.pme.hu
A pollenszezon gyötrelmeitÅ‘l való félelem és a tehetetlenség okozta düh hatására évrÅ‘l évre megfogalmazódnak kérdések az emberben, a válaszok viszont rendre elmaradnak.
Azért mégis, kérdezzünk:
ElÅ‘ször is miként lehet az, hogy nem tör ki botrány egy hazai szinten közel kétmillió ember kéthónapos konkrét szenvedését okozó ügyben?
Egy ország heccelhetÅ‘ fel néhány forintnyi adóváltozás miatt, párszáz taxis érdeksérelme miatt megáll az élet, miközben milliók fulladoznak két hónapig, s gyakorlatilag csendben tudomásul veszi ezt a közvélemény?
Netán a mi szenvedésünk az üzletmenet bekalkulált része?
A mozgáskorlátozottak érdekében - nagyon helyesen - épületek sorát alakítják át, milliók többhónapos szenvedése nem szempont.
Gondolt rá valaki, hogy mekkora erÅ‘t, milyen súlyt képvisel egy ilyen méretű tömeg?
Hogyan, milyen módon lehetne kikényszeríteni a hatékonyabb cselekvést a döntéshozóknál?
Ha két hónapot 40 munkanapnak veszünk, akkor évente minimum 40 millió munkanap (feltételezve, hogy az allergiások fele inaktív) elvesztése mennyibe kerül?
Érdekes lenne, ha valamennyi allergiás ugyanazon idÅ‘szakban táppénzre vetetné magát, ez egyfajta demonstráció, figyelmeztetés is lehetne...
(Sajnos hatásos érvet ma csak pénzben lehet megfogalmazni, bár a kérdés úgy is jól hangzana, hogy milliónyi érintett szavazata mennyit érhet majd...)
Ráadásul bevételt is jelenthetnének a kemény büntetések, nem csupán az autósokra vadászó, rózsabokornak vagy telefonfülkélnek álcázott rendÅ‘rökre hárulna az államháztartás egyensúlyának fenntartása.
Ötletelni persze lehetne még, de most nem erre van szükség.
Most cselekedni kell, s ezt mindenki megteheti.
Ki kaszával, ki egy szál gyom kitépésével, ki egy ingyenes telefonhívással.
Végül a hivatkozott pár sor, hátha ez is segít valamit...
Szívás…
ElÅ‘ször a szem sarka kezd viszketni.
Ez elviselhetÅ‘, de felidézi a tavalyi szezon kínjait, s ettÅ‘l és innentÅ‘l már szenved az ember, most még csak a félelemtÅ‘l.
Ebben a stádiumban beszerzések, gyógyszerek, szemcsepp, orrspray, majd szakorvossal felíratni az injekciót, a hosszú távon igen káros szteroid készítményt.
Egy pillantás a naptárra, talán még van két-három jó napunk, csak meleg ne legyen…
Aztán megjön a torokviszketés, én kenyeret, kenyérhéjat szoktam szárítani, majd rágatlanul lenyelni, az szinte vág, kapar.
EllenÅ‘rizzük még a kálcium készletet, betárazunk, majd várunk.
Várunk, mint háborús idÅ‘kben a légópincékben szoktak.
Aztán egyik éjjel eldugult orral ébred az ember, de szájon át még megy, Istenem, ha csak ennyi maradna, hátha ez az új gyógyszer…
Legalább az orrsövényem ne lenne ferde, s nem az ijesztÅ‘ csúnyaságom miatt, ennek haszna is lehet, egy kis selypítés, raccsolás, némi családfakutatás, aztán jöhet a média, a képernyÅ‘…
Így azonban nem megy le a levegÅ‘!
Augusztus végén ödémás duzzanat a légcsÅ‘ táján, ott is szorul az oxigén, pár nappal késÅ‘bb asztmatikus tünetek, s ami levegÅ‘ lejut, az csak sípol…
IjesztÅ‘ éjszakák – az asszony bezzeg alszik – jeges víz, pezsgÅ‘tabletta, jobb oldalra fordulni, akkor a bal orrjárat tisztul.
Nyelni csak orrfúvás után, de az orrom két hete sebes, étkezni csak otthon, azt is csak egyedül.
LevegÅ‘n keveset, csak szél ne legyen, biciklit eltenni, a kisfiammal majd jövÅ‘re túrázunk, ügyesebben kellett volna tervezni.
Aztán múlnak a hetek.
Egyre kevesebb alvás, lidérces éjszakák, ingerült fáradt nappalok, ezoterikus olvasmányok az élet értelmérÅ‘l, talán nem is baj, ha létformát váltunk.
Hát ilyen.
Közeleg a parlagfűszezon…