Úti cél Budapest, kétszáz kilométer, három óra, két busz, egyiken diákfélék, másikon öt nyugdíjas.
Kevesen vagyunk, Rózsiék hun vannak, helyezkedés, lendület, naistensegíts, szendvicsek elő, a magyar gyomor így emészt, nem belül forog, a világ bolyong körülötte…
Táblákat nem viszünk, cipelle a rosseb, majd ott adnak, esernyő is kell, maradjunk együtt a tömegben, a Váci utca remélem közel lesz, ha beázik a cipőm, megőrülök.
Eső, Balaton, egy kicsit több fűtést hátra, völgyhíd, le nem nézek, Isten ments, valahun majd álljunk meg, a sofőr biztos tudja hol nem kell fizetni.
Benzinkút, reklámtáskák, szendvics be, kávé termoszból, menjünk mert oda is kell találni, még egyszer megállunk talán, időben vagyunk.
Főváros, dugó elviselhető, állunk a Lánchídon, ez már Budapest?, én ki nem bírnám, megőrülnék, a rosseb lakna itt, Rózsiék a másik busszal eddig már odaértek.
Akkor mit kell kiabálni?, Katikám, ne idegeskedj, az Attila mindent időben megmond, a jelenléti ívet ugye aláírtad, gyorsan kell majd leszállni, a kaját hozzátok, kisszék kéne, mint a búcsúban.
József nádor tér, színpad épül, kivetítő, dübörgő zene, nyüzsgés.
Eső hál’ Isten nincs, sötétedik, gyertek, kezdődik, a színpadon a Mikulás, mindjárt kettő is, Myra püspöke két példányban, egyikük dudát fúj, a mikrofonnál frontember szaktárs tegeződést ajánl.
Tegeződhetünk? Igeeeen??
Igeeeen!!!
Gyertek közelebb, összetartozunk, tüntető pár tucat, rendező kicsit több, kamerás, fotós még inkább.
Tele a puttonyunk, a tiétek is?, igeeeen?, igeeen!, üzenjünk a kormánynak?, igeeen?, igeeen!!, hírtévések, ne hagyjátok nekik, perec négyszázért kisasztalról, számla nélkül.
A mikrofonnál harcedzett, rekedtes szaktársnő, talán Judit, nem színpadra termett, de igen elszánt, akartok biorobotok lenni, igeeen? neeem!, Judit aztán bajban, a poén vége a másik, az elbújt lapon, ám frontember szaktárs úrrá lesz.
Megható bejátszás, margarinos száraz kenyér, néha húst is eszünk, hallgassuk meg újra…
Csomagok a kormánynak, virgács, eljuttatjuk, egyre főbb szaktársak beszélnek, tapasztalt, harcedzett szaktársak, a helyzet drámai, januártól öt százalék, de minimum tízezer, egyetértetek vele?, igeeen???, igeeen!!, eljut majd a szavunk, tulajdonképpen szép esténk van, közösségi élmény, mint húsvétkor a körmenet…
Aztán vége, együtt maradjatok, a Rózsi tudja a buszt, sok a csomag, a teflonserpenyőt megbántam, otthon olcsóbb, hátul jó meleget kérünk.
Azért szép volt, benn leszünk a híradóban, melyik a parlament?, legközelebb bemegyünk, hama álljunk meg, mert dél óta nem voltunk.
Hazafelé eső, szakad, a buszon film, Mr. Bean nyaral, szendvics, pogácsa, morzsa.
Jövő szombaton is jöttök?, akkor magunkért tüntetünk, most másokért tettük, azért szép ez a Pest, de ez a rusnya tömeg!, remélem Feri kigyün értem, sofőr bácsi mire érünk haza?
Itthon szintén eső, jó hazaérni, messzi van ez a Pest, elmacskásodott a lábam, a csomagokat itt ne hagyjam!
Na, jók legyetek, Rózsi gyüssz velünk?, a pogácsát vigye el valaki.
Tüntettünk...