„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
…Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ tied. … de jaj neked, ha magadnak tartod. „
(Hamvas Béla : A láthatatlan történet)
Az áldás annyit jelent, hogy valakinek vagy valaminek felajánljuk az isteni energiát a szívünkön át közvetítve.
Jót kívánunk neki.
Olyasvalamit, amiben hiányt szenved, amire szüksége lenne.
A gondolatnak és az érzelmeknek teremtő energiájuk van, ezért fontos, hogy őszinte szándékkal és a lehető legmélyebb átérzéssel küldjük a szeretetet a megáldott felé.
Bárkit vagy bármilyen helyzetet, élőlényt megáldhatunk, akivel / amivel találkozunk.
Az áldás kifogyhatatlan energia.
Mihelyt megértjük a „mind egyek vagyunk” elvet, egyértelművé válik, hogy ha másnak jó, attól nekünk is jó lesz, és a pozitív hatás többszörösen visszaszáll ránk.
Talán nem véletlen, hogy a magyar nyelvben számos kifejezés őrzi az áldás szavunkat:
„Isten áldjon!” - köszöntek el őseink és áldásukat adták egy kapcsolatra, hogy a házi áldásról, az asztali áldásról vagy a gyermekáldásról ne is beszéljünk.
„Az Isten áldjon meg, szedd már össze magad!” – mondjuk még ma is ha valaki sután teljesít. Hull az égi áldás, ha esik, és áldomást ittak eleink, amikor hálát adtak.
A „vasárnapi munkán nincs áldás” – tartották.
Miért ne használnánk tudatosan mi is az áldást?!
Bagdi Bella Áldás című dala hatékony segítség lehet ennek gyakorlásához.
Az egyik legnagyobb áldás az EGÉSZség, ezért sugározza mindenkire ezt az áldást a fenti képen látható tibeti mandala.