Egy régi mondás szerint amikor a tanítvány készen áll, megjelenik a mester.
Történt már mással is úgy, hogy hallgatott egy élménybeszámolót, de nem tudott azonosulni beszélgetőpartnere álláspontjával, érzéseivel?
Urambocsá’ még talán el is ítélte?
Előfordult-e aztán, hogy néhány nappal később ugyanabban vagy legalább hasonló helyzetben találta magát, mint amit addig nehezére esett befogadni?
Lehet, hogy megtörtént az eset, de fel sem ismertük…?
Vajon elég nyitottak vagyunk-e ahhoz, hogy előítéletek nélkül fogadjuk a mindennapok történéseit, és azokat teljes önvalójukban szemléljük, ne pedig elvárásainkon keresztül?
Merünk-e annyira őszinték lenni magunkhoz, hogy legalább fontolóra vesszük, van-e igazságtartalma a bennünket ért kritikáknak, a sajátunktól eltérő véleményeknek?
Április - számomra - erről szól:
Felismerni a hétköznapok mestereit, és elgondolkodni a tanításo(ko)n, amit közvetítenek,
ezáltal megélni és meghaladni önmagamat,
levetni az ellenállást,
áramlani az élettel, ahogy a felhők hagyják magukat sodorni a széllel,
a jelenben maradni – a múlton kesergés és a jövőn aggódás helyett,
merni rózsaszínt választani, hadd bontakozzanak ki a képességeim,
és elhinni minden szituációban, hogy az a legjobb, ami történhet velem,
hiszen minden értünk van ebben a létben...