„Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól
még azt is elveszik, amije van.” (Mt 13,12)
Mindnyájunknak van miért hálát adni – még ha olykor a hétköznapok rohanása el is homályosítja ezeket.
Amint azonban a napi rutin részévé tesszük, hogy felsoroljunk legalább tíz dolgot, amiért hálásak lehetünk, ráébredünk, hogy ennél jóval több okunk van köszönetet mondani, és hirtelen gazdagnak, boldognak, nyugodtnak érezhetjük magunkat.
Ezt az érzést aztán akarva-akaratlan sugározni kezdjük; mások is úgy tekintenek ránk, ahogy mi önmagunkra, és az áldásaink száma gyarapodásnak indul…
Hálásak lehetünk a friss levegőért, ami életben tart, a tiszta vízért és az ételért, ami oly sokaknak nem adatik meg ma a Földön,
az egészségünkért,
az érzékszerveinkért, amelyek szolgai módon támogatnak minket napról napra,
a családtagjainkért,
barátainkért,
a munkánkért,
az anyagi javainkért, amelyek lehetővé teszik, hogy teljesítsük földi küldetésünket,
akár még az előttünk tötyörgő autóstársunkért is, mert lehet, hogy éppen így tart távol bennünket egy kellemetlen helyzettől, balesettől.
A legegyszerűbb dolgokért is köszönetet mondhatunk, hiszen értéküket gyakran már csak akkor vesszük észre, amikor elveszítettük őket.
Minden értünk történik ebben a földi létben.
Végül rájövünk majd, hogy a kerülőutakra, a látszólag negatív eseményekre is szükség volt a lehető legjobb végkifejlethez.
Gyakoroljuk a KÖSZÖNÖM varázsszót minél többször, és feltárul előttünk saját életünk ezernyi csodája!