Ezekben a napokban indítja útnak az életösztön a barna varangyokat, ám a kéj oltárán megannyi szerelmes kétéltű áldozza életét...
Zalaegerszegen az Aranyoslapi kis tó és az erdőt elválasztó úton annak ellenére rengeteg a békatetem, hogy az egyre elterjettebb fóliás-vödrös védelem itt is működik, s szorgos állatvédők mentik át az úton a szerelemre gerjedt dülledt szemű szépségeket. (A vödrök persze egyre fogynak, hiszen ha nem is fémek, azért színesek, tehát vonzók...)
A tavacska vize szinte forr a békanásztól, az asszonynép a hátán hordja a jóval kisebb hímet, aki pár édes pillanattal fizet a döcögős fuvarért. Az aktus meglehetősen hatékony, ám a nőstény által lerakott akár tizenkétezer petéből mindössze két-három ivarérett varangy válik majd, így elmondhatjuk, hogy a szelekció békáéknál meglehetősen hatékony. (S akkor még nem is említettük azt a néhány evolúciós zsákutcába futó példámyt, aki egy épp arra járó kéjsóvár királyfi csókjától emberré, jelesül királylánnyá válik...)
Fotóink egy szerelmes estén készültek.
Lesben...
Portya...
Randevú...
Igéző...
Édes élet...
Fojtogató...
Ők Buborék...
Pihenő...
Akció...
Elviszi szárazon...
Kérem a következőt...
Bajvívó...
Dolgavégzett...