Léleksimogató

VÁLSÁG…

Egyébként mi az, hogy válság?

Kevesebbet süt a nap, netán túl sokat?

A termésátlagok lesznek rosszabbak? Szélsőséges időjárás, idegenek támadása, földrengés?

Járvány, aszály, mérgezés? Nehézlégzés, zsírmáj, depresszió?

A szükségletek, az emberi természet extrém változása? Felborult tápláléklánc?

Ha egyik sem, akkor mi a válság?

A válság csak egy szó, egy hangulat, egy sablon az eszköztárukból, egy antibiotikum, melyet alkalmaznak, ha rogyadozik az üzletmenet, ha lassul a harácsolás, egy kibúvó, egy hivatkozási alap, ha gyilkolni kell, mert épp azt éri meg, egy technika, egy céltartalék, bevált módszer a tisztára söprés előtt, ez a válság számukra.

Számunkra pedig egy viharjelzés, lehetőség a felkészülésre, jó magunkat felkészíteni, hogy hamarosan meglátjuk a mosolyukat, az igazit...

Persze a felkészülésünket is Ők irányítják, a nagy betű nem a tisztelet jele, hanem rangjelzés.

Ez az egész csak akkor borzalmas, ha félünk tőle, minden egyéb esetben inkább komikus, szánalmas, ahogy kacatok birtoklásáért nyüszít, szűköl a világ, ahogy benyelte a neki odavetett csalétket.

Leginkább talán a kételkedés miatt leszünk vesztesek, minden más dimenzióban kételkedünk, csak ebben az egyben nem, amiről biztosan tudjuk, hogy hiábavaló, hogy haszontalan…

A válság tehát nem a világban keresendő, a válság bennünk van, a válság mi vagyunk...

Zene: Leon Boellmann
Szöveg: nj