Léleksimogató

Az ember élete olyan,
mint az egy szál pókfonalon függő száraz levél.
A fonalat az Isten fogja,
s bár minden szellő pörgeti,
forgatja,
hintáztatja a levelet,
a fonál biztosan és rugalmasan tart.
Az ember-levél azonban birtokolni akar,
egyre több súlyos mocskot markol magához beteges vággyal,
s közben egyszer sem néz felfelé,
hogy nem szakad-e el a pókfonál.
S ha őszinték vagyunk,
azt is bevallhatjuk,
hogy a fonálról sokszor nem is tudunk,
azt hisszük,
önerőből lebegünk a mélység felett.
Ám az Isten így is vigyáz ránk mindaddig,
míg a lebegést megunva alászállni nem vágyunk…

Zene: J. S. Bach
Szöveg: nj
Fotó: Hir Mihály