S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult:
"Ó Uram,
Egy vágyam,
egy utolsó volna még;
Egy angyalt,
testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán,
ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre,
ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd!
Lehet, hogy megtalálod."
Zene: A. Dvorák
Szöveg: Reményik Sándor
Fotó: Görbe László