Ha jobban belegondolunk, a britek sem geopolitikai, sem szemléletbeli megközelítésben nem tartoztak szervesen Európához.
A héten lezajlott és a kilépéspártiak gyÅ‘zelmét eredményezÅ‘ népszavazás mégis rendkívül érdekes következtetésekre és latolgatásokra sarkall, úgy is fogalmazhatnánk, hogy sokkal inkább a felgyorsult történelem, mintsem a napi politika szemtanúi vagyunk.
A tömény, mindent eluraló fociláz egyik pozitív hozadékának a nemzeti érzés, a nemzethez tartozás kifejezÅ‘désének kiáradását, a magával ragadó közösségi élmény megélését is tekinthetjük, mi magyarok különösen is.
Különösen, mert jelentÅ‘s világesemény kapcsán ezt az érzést közel fél évszázada nem élhettük át, s különösen, mert nemzeti hovatartozásunk megvallása, büszke vállalása a liberált világban mindeddig minimum rasszizmusnak, antiszemitizmusnak minÅ‘sült.
A vélemény - mint tudjuk - szubjektív, támadható, vitatható, ám ha kikívánkozik, utat kell nyitni neki.
Csányi Tamás jegyzetei a sport kapcsán születtek, de nem csupán a sportról szólnak.
Elteszed a tízóraid és elÅ‘veszed a tájékoztatódat, Dzsenifer is befogja a száját!
Bár a tél mára csak nevében tél, a nyarak inkább a pokol tüzes kemencéjére emlékeztetnek – jó lesz vele barátkozni, több szempontból is jogos jussunk… - , a természet lenyűgözÅ‘ tavaszi pompája évrÅ‘l évre igazi csoda.
Hogy több szempontból is krízishelyzet van a világban, az vitathatatlan.
Háborús veszély, rejtélyes, sÅ‘t gyanús módon megjelenÅ‘, halálos vírusok indulnak útjukra, nem kérdés tehát, baj van.
Tompán, lassan ébrednek önvédelmi reflexeink, leginkább verbálisan, sokat okoskodunk, keveset teszünk.
A közösségi oldalakon, de személyes elektronikus postafiókjainkban is sorra tűnnek fel sokszorosan továbbított körlevelek, legtöbbjük nagy tudású, tekintélyes, köztiszteletben álló személyiségek aláírásával.
Az egyik ilyen küldemény dr. Paulin Ferenc professzor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora nevével került „forgalomba”.
Íme a levél szöveghű másolata, tartalma önmagában is indokolja a közlést:
A történelem során sokszor elÅ‘fordult és elÅ‘fordul, hogy az erÅ‘sebb, életképesebb népcsoport elűzi földjérÅ‘l a gyengébb, kisebb létszámú népcsoportot, s elveszi annak javait.
Ha igazán belegondolunk, nem is szól másról a történelem, mint érdekütközésekrÅ‘l és az erÅ‘sebbek erÅ‘szakos térhódításairól a gyengék ellenében.
Így leltünk mi is hazára Árpád apánk alatt, s úgy tűnik, így kell most is feladnunk évezredes otthonunkat a legújabbkori kontinensfoglaló sáskajárás idején.
Hazánk és kontinensünk legújabbkori leigázása, a szervezett bevándoroltatással végrehajtott népességcsere kapcsán számtalan kérdés merül fel mindannyiunkban, s valljuk be, ezek túlnyomó többsége vagy megválaszolatlan marad, vagy igen bizonytalan eshetÅ‘ségek merülnek fel válaszként.
A kedden lezuhant repülÅ‘gép tragédiája – mint minden légikatasztrófa – megrázta a világot.
A hír világszerte vezetÅ‘ téma a sajtóban, sokkoló képek uralják a címlapokat, államfÅ‘k, kormányfÅ‘k küldenek részvéttáviratokat a gyászoló családoknak, szakértÅ‘k és ellenszakértÅ‘k elemzik stúdiókban a géptípus jellemzÅ‘it, korát, a lehetséges okokat.
Gyurcsány Ferenc, a talányos nevű Demokratikus Koalíció (Ki kötött koalíciót, s kivel?) nevű politikai csoport frontembere szombaton tartotta övéinek sorrendben tizennegyedik évértékelÅ‘ beszédét.
A sajtóérdeklÅ‘dés meglehetÅ‘sen langyos volt, alig valamivel nagyobb, mint amekkora egy párszázalékos, országgyűlési választásokon önállóan még soha meg nem mérettetett pártnak kijár, Fletó hisztérikus magamutogatásait azonban mindig körüllengi egyfajta horrorisztikus báj, akárcsak a legrosszabb amerikai akciófilmek rémfiguráit.
Szereplése talán ettÅ‘l számít eseménynek még mindig, s ezért versenyképes a silányabb kereskedelmi csatornák egy-egy leketyegett vetkÅ‘zÅ‘-show-jával…
Ma nyolcvan éve, 1935. január 28-án a világon elsÅ‘ként Izlandon legalizálták az anyaméhen belüli gyermekek legyilkolását, az abortuszt. A magzatgyilkosság azóta világszerte az egyik legelterjedtebb módszere a születésszabályozásnak, s bár pontos nyilvántartások nem állnak rendelkezésre, becslések szerint az ember - az egyetlen élÅ‘lény, mely saját, meg nem született utódja életére tör - évente 50-60 millió új életet olt ki ilyen módon.
A "jeles évforduló" kapcsán egy portálunkon korábban már megjelent publicisztikából merítünk, nem lehet ugyanis elégszer hangsúlyozni, hogy az abortusz a fizikailag elkövethetÅ‘ gyilkosságok legelvetemültebb vállfaja, annak az életére tör, aki a világon a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb.
Kétségkívül szörnyű dolog, ha nem kívánatos kölyökállatokat, mondjuk kiskutyákat szívtelen gazdáik vízbe fojtják, vagy más módon elpusztítják, egy-egy ilyen hír hallatán hemzsegnek a felháborodott hozzászólások a közösségi oldalakon, s manapság már börtönt is kockáztat, aki ilyesmit tesz.
Csak az embert, a legvédtelenebb embert nem illeti meg védelem, magzatot gyilkolni ugyanis legális cselekedet, ilyen esetben a gyilkosságot családtervezésnek, születésszabályozásnak, netán - s ez a létezÅ‘ legostobább megközelítés - nÅ‘i önrendelkezésnek nevezik...
Amilyen zűrzavaros manapság a világpolitikai helyzet – a nemzetközi helyzet fokozódik… - , éppoly kiszámíthatatlan és titokzatos az itthoni erÅ‘tér.
Tüntetések sorozata az ellen a kormány, kormányzópárt ellen, melyet pár hónap leforgása alatt háromszor segített elsöprÅ‘ gyÅ‘zelemhez, ezáltal hatalomhoz a most elégedetlennek tűnÅ‘ sokaság
Csikorgó faggyal, s az ilyenkor szokásos Å‘rülettel, zajjal, petárdákkal, mámorral, majd letargikus ébredéssel köszöntött ránk az új esztendÅ‘, az ünnepi percek elrohantak, lassan elfogy a karácsonyi beigli, s visszarázódunk a nyomasztóan szürke hétköznapokba.
Néhány napig bizonyára elÅ‘fordul majd, hogy kezünket félrevezeti a régi lendület, s elvétjük a keltezést, de aztán lassan megszokjuk, mától a 2015. évet pergetjük...
Szent István óta Európában minden évszázadban volt nagy háború, ha statisztikailag szemléljük a dolgot, akkor száz évre inkább két nagy öldöklés jutott, mintsem egy.
Ha a történelem oldaláról közelítünk, akkor azt látjuk, hogy minden nagy gazdasági világválságot fegyveres konfliktus szokott követni, s általában véve is az emberiség minden kaotikus helyzetbÅ‘l halottak százezrein, millióin át szokott kivánszorogni.
Mindez azonban csupán következtetés, de a szörnyű gyanú, a jeges félelem rányomja a bélyegét az idei karácsonyra, kiváltképpen, hogy az amerikaiak által irányított Ukrajna ma hivatalosan is feladta függetlenségét, a bábkormány a NATO-ba szándékozik irányítani az országot, mely döntés gyakorlatilag hadüzenet Oroszország irányába.
Végefelé jár a nagy karácsonyi Å‘rület, még egy nap, és elcsitul a rohanás, eltűnnek az utcákról a gyűlölködÅ‘ tekintetek, a csalódott kereskedÅ‘k, eltakarítják a százszámra feleslegesen kivágott fenyÅ‘ket - Inkább etüzelem, mint ebbü az árbu engeggyek... - kicsomagoljuk a dobozokból a tescos plazmatévét, az akciós mobiltelefont és a kínai pulóvert, a kupán vágás elÅ‘tt még belenézünk a gyomrunkba szánt halak üveges tekintetébe...